


Győrött, az Ikva út 38. szám előtt, a lányom Suzukijába szálltam be éppen, unokámmal a karomban. Tombolt a szélvihar. A babát lányom éppen bekötötte a hátsó ülésen rögzített gyermekülésbe, és fölszaladt hetedik emeleti lakásunkba kulcsért. Egy-két perc várakozás után fülsiketítő csattanással az autónk tetejére zúdult a tíz emeletes panelház tetőszigetelésének hatalmas darabja, amit további nagyobb méretű fém- és egyéb hulladékok követtek.
Mozdulni sem mertünk, csak szorítottam magamhoz a kicsit. Néhány perc múlva a lányom és férjem értesítették a tűzoltókat.
Élünk...
Szerencsére, csak az autó totálkáros.
)
basszus
:(
Félre ne érts, ezzel az egy szóval a megdöbbenésemnek akartam hangot adni.
Valami olyasmit akartam megfogalmazni, hogy "Veled miért történnek ilyenek?", csak sutának éreztem bármilyen szót.
és persze nem a szerencsédre gondolok, hanem a balszerencsére.
Jajmár mit össze magyarázkodom én itt :)
Jót akartam, csak óvatos szavaim nincsenek.
Nem értelek félre, dehogy, :)
Köszönöm kedves szavaidat :)
Biztos, hogy élned kell tovább!!! Még tervei vannak Veled az életnek... :)
Köszönöm, Kata :)
Jaj, el tudom képzelni, hogy mit érezhettél! Hála Istennek, hogy nem történt baj. Véletlenek nincsenek, csak az út végén derül ki, hogy mi, miért történt velünk. Gyönyörű a kisunokád! :)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Megszólít a hangod (versek)